Elodázva, mégis itt a vége

Nyár elején azt mondtuk: legyünk kíméletlenek. Nem akarlak látni, nem akarok hallani felőled. Szeretném ezt gyengédséggel ellenpontozni, mégsem teszem. Nem akarok kötöttséget. Újra akarom kezdeni. Azt hiszem, szeretlek, de a tabula rasa gondolatát még nálad is jobban. Mindezt azért tudom elmondani, mert ilyen közel kerültünk egymáshoz.

Általános férficsőd

Gordon és Shell beszélgetett. Gordon örömmel fogadta a beszélgetést, mert ez ismét csak a probléma irodalmi traktátuma volt. Mivel távol levő testüket a problémák közé sorolták, és megállapították gondjuk kiterjedését, még egy kis ideig be tudták pólyálni a házasságukat.

Gordon szavaival élve van egy jól megépített, kellemes házuk,  miért is rombolnák le csak azért, mert egyetlen szobába nem lehet belépni? Intelligens emberek, akik szeretik egymást, bizonyosan megtalálják a kulcsot. És mialatt józanul keresik a megoldást, nem szabad megfeledkezniük a többi szoba kijelöléséről sem.

….. Gordon metaforája szellemében Shell egyre inkább úgy találta, hogy máris egy romban élnek, és a zárt ajtó az ép elméhez és a pihenéshez vezető egyetlen bejárat. De Gordon nem azért csomagolta be takarosan a problémát, hogy megvizsgálja, hanem inkább azért, hogy a tengerbe hajítsa.

A nő feszengve figyeli a testét, mintha a szerelemért folytatott harcában megbízhatatlan szövetségese volna.

Szemét lehunyta a vágytól, nem Gordon, nem is a királyfi, hanem az emberszabású férfi után vágyakozott.

Barátnőinek is voltak problémáik. Egyikük a kihalt amerikai férfira köszöntötte a hetedik martiniját. A pohárköszöntők úrnője sajnálkozott az amerikai farmerek, vadőrök kihalása felett, és megsiratta a megbízható taxisofőröket, istállófiúkat és tejkihordókat, akiket pszichoanalitikusok és pszichés nyugatiak váltottak fel. Shellt nem derítette fel az általános férficsőd.

Bosszú

Talán azért tudja vele elképzelni a bosszút, mert ő titok, nem az élete része, de nem is egészen idegen. Mint amikor egy velünk egy városban lakóval egy idegen helyen találkozunk.

Ülhetnének egymás mellett, talán megfoghatná a kezét, és beszélgethetnének arról, milyen különösek a sors útjai. Nyár vége lévén, kart karba öltve sétálhatnának a Sherbrooke-on. Vigasztalásként Breavman felajánlhatná Lisának a társaságát és barátságát. Vagy azonnal lefeküdhetnének egymással. Köztes megoldás nincs.

Miként bántsuk egymást

Tamara és Breavman végzett a főiskolán. Megtépázott kapcsolatuknak már nem maradt kerete, így össze is omlott. Szerencséjük, hogy elválásuk mentes volt a keserűségtől. Mindketten torkig voltak már a fájdalommal. Mindketten vagy egy tucat más emberrel feküdtek le, és minden nevet tőrként forgattak. Barátok és ellenségek kínzónévsorát állították össze.

Szakítópróba

E kis szónoklat alatt hangja egyre jobban felhevült. Utolsó szavainál már majdnem őrjöngött. Már nem simogattam. Ridegen objektív kifejezéseitől felkavarodott a gyomrom.

- Mi a baj? – fordult felém. – Miért engedtél el?

- Miért kell mindig ezt tenned? Most szeretkeztünk. Miért nem éred be ezzel? Muszáj műtétet, boncolást végezned? Szexuális, meghitt, finomítás….Jézusom! Nem akarok mindent az emlékezetembe vésni. Néha-néha szeretnék egy kis meglepetést. Hova mész?

Előttem állt. Szája vonala megkeményedett a gyertyafényben.

- Meglepetést! Bolond vagy. Mint azok a férfiak, akikkel eddig volt dolgom. Ki akar sötétben, csendben, bekötött szemmel, betömött füllel szeretkezni? Férfiak, akik rám untak, akikre ráuntam. És kiakadsz, mert kettőnk számára valami mást szeretnék. Nem ismered a teremtés és az önkielégítés közötti különbséget. Pedig van különbség. Semmit sem értettél abból, amit mondtam.

- Halandzsa- ordítottam- Halandzsa, halandzsa.

Némaságba burkolództak. Az ágy olyan lett,mint egy börtön, amelyet árammal telített drótkerítés vesz körül. Breavman nemhogy otthagyni nem tudta, de moccanni is képtelen volt. Az a gondolat marcangolta, hogy ide tartozik, ehhez az ágyhoz, ahol gúzsba köti a némaság. Ezt érdemli, erre alkalmas csak.

Azt hajtogatta magában, hogy elég lenne kinyitnia a száját, és megszólalnia. Egyszerű. Szavakat kell mondania. Bármilyen megjegyzéssel, de meg kell törnie a csendet. Beszélnie kell a történetről. Bárcsak meg tudná rohamozni a csendet! Akkor barátságosan és szeretettel szeretkezhetnétek, és idegenekként beszélgethetnének reggelig.

-Azt akartad mondani vele, hogy véget akarsz vetni kettőnk kapcsolatának?

Bátor próbálkozás, gondolta Breavman. Most válaszolnom kellene. Majd azt felelem, hogy epésséggel akartam próbára tenni a szerelmét. Ő pedig így kiált fel: ó, igen, éppen ezt akartam hallani, és megölel, hogy bizonyítsa, gonoszsággal nem mentem semmire.