A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VÉSZABÓNOÉMI. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: VÉSZABÓNOÉMI. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 27., hétfő

A titkok természete




Mégis van titkod?
Nem akarok titkolni előled semmit. Az ember a saját titkainak sem föltétlenül a tudója.
Olykor a saját titkunkat se mi mondjuk el. De vigasztaljon fiam, hogy elbeszélik mások.
Amit az ember elmond, már nem lehet titok? a gyerek csalódottnak tűnt.
Elmondod, és látod, mégis titok marad, mosolygott a férfi. Ilyen ez. Nem bonyolult.

Fájdalom és szerelem

Igaz, hogy a fájdalom elfáraszt, de míg gyötörni tud, ébren tart. S ha te meghalnál, mint egy virág, csak ő, a fájdalom alszik el benned, míg te tovább virrasztasz mindenki másban, aki valaha is szeretett téged.

Emlékek

Jársz majd szerte a világban, ha szerencséd lesz. S emlékszel városokra, emberekre és otthonokra, hol meleg ételt, jó szót kaptál. De az emlékeidet nem te hívod, jönnek kéretlenül, rád törnek, segítenek, szorongásodat kérik, és nem érted, miért ez vagy az a kép akar tőled valamit. Nem lesz hatalmad fölöttük, ha folyvást beszélsz róluk, akkor sem.

A stílus

Nem moralistának kell lenni, hanem stílusosnak! A stílus nem egyéb, mint a tartalom térfogatának a kitágítása, mindannak, ami vagy, illetve annak, ami lehetnél! A helyes és jó stílus az egész világot kísérti. Megszületünk, élünk, eszünk és nemzünk, és egy napon ránk hányják a földet, ennyi az egész. Ám a teremtésnek máris stílust és elevenséget ad a bűn, a szeretetnek a kereszthalál, az emlékezésnek pedig a felejtés szépsége.

Víz

A legjobb játéka az volt, hogy belebámult a napba, már lángban állt az egész világ, már vak volt, mire gyorsan a folyóra pillantott, s az mintha égő mézből lett volna. Szélfújásban a hajó orrába futott, mert a szél úgy járkált, futott a vízen, ahogy az emberek a földön, fodrokból és egymásra nyalintó hullámokból utakat rajzolt, máshol lesimogatta, tükörsimává tette a folyó hátát. A víz illatát szerette a leginkább. Mély és gazdag illat volt ez, úgy nyugtalanított, hogy bár barátságot kínált, a titkait nem fedte fel. Békés rothadás, vad és törekvő élet, elfolyó szomorúság, a homokos partokba vackoló boldogság tudása éppúgy keveredett a víz illatában, mint a gyűlölet.