A titkos vágyak ünnepe

Tökéletesen rendben van, hogy az emberek vágyakoznak. A vágy az olyan, mint amikor éhes valaki. De nem kolbászt, vajaskenyeret vagy sült krumplit akarunk. És nem is játékot, új házat, másik autót, hanem valami szép dolgot. Vagy jót, valami igazán kedveset. Vagy hasznosat. Nem a hasunknak akarunk, hanem a lelkünknek. Az igazi vágy azt jelenti, hogy az ember kicsit más akar lenni, mint amilyen valójában.

Eső

Ha az eső közeledtét érezte, Imre kitárta az ablakot, hogy hallhassa az első koppanásokat. Azt mondta, az esőben az a legszebb, ahogyan elkezdődik. Óvatosan, szinte szemérmesen hullnak alá az első cseppek, majd csend támad, hogy hirtelen vad dobolásba fogjon a világ. Különösen növények között, kertben, hatalmas levelek között szép ez!

A titkok természete

Mégis van titkod?

Nem akarok titkolni előled semmit. Az ember a saját titkainak sem föltétlenül a tudója.
Olykor a saját titkunkat se mi mondjuk el. De vigasztaljon fiam, hogy elbeszélik mások.

Amit az ember elmond, már nem lehet titok? a gyerek csalódottnak tűnt.

Elmondod, és látod, mégis titok marad, mosolygott a férfi. Ilyen ez. Nem bonyolult.

Fájdalom és szerelem

Igaz, hogy a fájdalom elfáraszt, de míg gyötörni tud, ébren tart. S ha te meghalnál, mint egy virág, csak ő, a fájdalom alszik el benned, míg te tovább virrasztasz mindenki másban, aki valaha is szeretett téged.

Emlékek

Jársz majd szerte a világban, ha szerencséd lesz. S emlékszel városokra, emberekre és otthonokra, hol meleg ételt, jó szót kaptál. De az emlékeidet nem te hívod, jönnek kéretlenül, rád törnek, segítenek, szorongásodat kérik, és nem érted, miért ez vagy az a kép akar tőled valamit. Nem lesz hatalmad fölöttük, ha folyvást beszélsz róluk, akkor sem.

A stílus

Nem moralistának kell lenni, hanem stílusosnak! A stílus nem egyéb, mint a tartalom térfogatának a kitágítása, mindannak, ami vagy, illetve annak, ami lehetnél! A helyes és jó stílus az egész világot kísérti. Megszületünk, élünk, eszünk és nemzünk, és egy napon ránk hányják a földet, ennyi az egész. Ám a teremtésnek máris stílust és elevenséget ad a bűn, a szeretetnek a kereszthalál, az emlékezésnek pedig a felejtés szépsége.

Tanulási folyamat, avagy a változás

A dolgok, melyek addig feketék vagy fehérek voltak, árnyalni kezdték a színüket, egymásból következtek, feltételei lettek egymásnak, s gyakran helyet cseréltek.

Megtanulta az értelem nélküli kegyetlenség természetét, aminek nyomában múló fájdalom, de nem múló gyűlölet fakad, megtanulta a lélek nyomorúságát, a megaláztatást, az éhséget, az emberi korlátoltság önbizalmát, és megtanulta a türelem erejét is, és főként megtanulta, hogy a legnagyobb reménytelenség közepette sem szabad azt hinni, ne akadhatna kiút.

Víz

A legjobb játéka az volt, hogy belebámult a napba, már lángban állt az egész világ, már vak volt, mire gyorsan a folyóra pillantott, s az mintha égő mézből lett volna. Szélfújásban a hajó orrába futott, mert a szél úgy járkált, futott a vízen, ahogy az emberek a földön, fodrokból és egymásra nyalintó hullámokból utakat rajzolt, máshol lesimogatta, tükörsimává tette a folyó hátát. A víz illatát szerette a leginkább. Mély és gazdag illat volt ez, úgy nyugtalanított, hogy bár barátságot kínált, a titkait nem fedte fel. Békés rothadás, vad és törekvő élet, elfolyó szomorúság, a homokos partokba vackoló boldogság tudása éppúgy keveredett a víz illatában, mint a gyűlölet.

Szív Ernő

Mindez Herznek akkor jutott az eszébe, amikor a kastély tágas padlásszobájában egy nápolyi közjogász, Giovanni Francesco Gernelli Carrerinek a levelét olvasgatta, melyet a férfiú egy Pimpella nevű hölgyhöz írt. Az olasz 1686-ban, Buda ostromakor járt Magyarországon, vagyis nem olyan régen, állításai joggal tekinthetők manapság is aktuálisnak. Egy nép alapvetően nem változik meg háromszáz év alatt. Ezt írta az olasz humanista:

„A mai magyarok harcias és vad külsejűek. Kegyetlenek, büszkék, bosszúvágyók, egyenetlenkedők, fösvények és babonásak… Pórjaik durvák és ravaszak, továbbá képmutatók. A főurak viszont méltóságteljesek, ellenben pazarlók, és egyaránt gyűlölik a törököket és a németeket. A magyar nem józan nép….”

Herz megállt a kastély padlásszobájának nagytükre előtt, s aggályos figyelemmel bámulta magát. Jó tisztában lenni a dolgokkal. Ha ő személyesen, mint Herr Herz, azt is gondolta magáról, hogy szerény, nyíltszívű és barátságos, talán jóképű is, ráadásul egyetlen nap alatt a szívébe zárta a kedvesen mosolygó, segítőkész ittenieket, most ama belátással gyarapodott, hogy mindeközben, mint magyar, éppen az ellenkező jellemvonásokat is képviseli, vagyis tehát harcias, torzonborz külsejű, fösvény, ráadásképpen utálja az ittenieket.

Tilalmak

….mert a tilalmak nem feltétlenül arra valók, hogy betartsák őket, hanem inkább, hogy tudjon róluk az ember. Hogy mikor rossz és helytelen, amit teszünk, s mikor nem az.

Azt lehet inkább mondani, hogy van a törvény és van a realitás, s e két tényező vonzásában halad az élet, bölcs egyensúlyt tartva vágyak és lehetőségek szorításában.