Víz

A legjobb játéka az volt, hogy belebámult a napba, már lángban állt az egész világ, már vak volt, mire gyorsan a folyóra pillantott, s az mintha égő mézből lett volna. Szélfújásban a hajó orrába futott, mert a szél úgy járkált, futott a vízen, ahogy az emberek a földön, fodrokból és egymásra nyalintó hullámokból utakat rajzolt, máshol lesimogatta, tükörsimává tette a folyó hátát. A víz illatát szerette a leginkább. Mély és gazdag illat volt ez, úgy nyugtalanított, hogy bár barátságot kínált, a titkait nem fedte fel. Békés rothadás, vad és törekvő élet, elfolyó szomorúság, a homokos partokba vackoló boldogság tudása éppúgy keveredett a víz illatában, mint a gyűlölet.