Férfiak, ha valamire vágynak

Néhány másodperc múlva belehasított Shell hiánya. Érezte, amint a vágyakozás dárdája felnyársalja. A vágyódáshoz a magány terhe társult, amelyről tudta, hogy képtelen elviselni. Miért vannak másik városban?

Kilencszer csengett a telefon, mire Shell felvette.

- Shell!

- Nem akartam felvenni.

- Légy a feleségem! Ezt akarom.

Hosszú csend.

- Nem bánhatsz így emberekkel, Lawrence.

- Nem leszel a feleségem?

- Olvastam a naplódat.

Ó, a hangja milyen gyönyörű! Álomtól spicces.

- A fenébe a naplómmal. Tudom, hogy fájdalmat okoztam neked. Kérlek, ne emlékezz rá.

- Aludni szeretnék.

- Ne tedd le.

- Nem teszem le- mondta Shell fáradtan. – Megvárom, míg elköszönsz.

- Szeretlek Shell.

Újabb hosszú hallgatás, és Breavman azt hitte, sírni hallja.

- Szeretlek. Komolyan.

- Kérlek menj el, nem lehetek az, akire szükséged van.

- Ez őrület, Shell, hogy így kell beszélgetnünk, négyszáz mérföld távolságból. New Yorkba megyek.

- Nem akarok várni rád, ha nem jössz.  Breavman még sosem hallotta ilyen keserűnek a  hangját. Ez kijózanította.

- Shell!

- Igen?

- Maradt még valami?

- Nem tudom.

- Majd beszélünk.

- Rendben, most jó éjszakát.

Régi hangján mondta, amely elfogadta Breavmant, és segített becsvágyaiban. Breavman elszomorodott tőle. Maga miatt, hogy kimerítette az érzést, amely a telefonhoz űzte. Nem kell már New Yorkba mennie.